Ma kezdtem el írni ezt a blogot. Az első blog bejegyzésem már kint is van a főoldalon. Csakhogy én nem érem be ennyivel; két könyvet készítek, melyekben egyes dolgokat mélyebben elmagyarázok, másokat pedig örökre eltitkolok. Az első saját történet lesz; semmi köze sem lesz a valódi életemhez. A másik könyv az Én életemet írja le, kódolva.

Mint minden embernek, nekem is vannak szüleim. Csakhogy míg a tiétek veletek beszélgetnek és kártyáznak, az enyéim folyton számítógép előtt ülnek. Hogy miért? Apa egy régi kollegájával, míg Anya a csetes ismerőseivel beszélget. Nagyon megrémít, hogy mennyi információt képesek kiadni magukról. De őket ez nem érdekli.

Amint azonban Én bemegyek a szobámba gépezni (persze, hiszen senki sem akar velem beszélgetni!) máris Én vagyok az elvonuló lány, aki sosem akar a családja körében lenni. Remek.

A technika manapság nagyon leköti az életünket. Szinte már túlzottan is. A minden napos telefonálás és játszás mellett rengeteg ember órákon keresztül a számítógépén foglalja el magát, mintsem hogy a szeretteivel legyen. Ez erősen megingatja világunkat. Az internet világa kiszipojozza az életerőnket, és átalakít minket; felvesszük mások személy-azonosságát, vagy csinálunk egy új, még nem létezőt, és a saját felelősségeink alól kibújva ártunk és segítünk másoknak. Az érem mindkét oldalát szemügyre kell venni, nem csak a fényeset. A sötét oldal is számít!