Ma kezdtem el �rni ezt a blogot. Az els� blog bejegyz�sem m�r kint is van a f�oldalon. Csakhogy �n nem �rem be ennyivel; k�t k�nyvet k�sz�tek, melyekben egyes dolgokat m�lyebben elmagyar�zok, m�sokat pedig �r�kre eltitkolok. Az els� saj�t t�rt�net lesz; semmi k�ze sem lesz a val�di �letemhez. A m�sik k�nyv az �n �letemet �rja le, k�dolva.

Mint minden embernek, nekem is vannak sz�leim. Csakhogy m�g a ti�tek veletek besz�lgetnek �s k�rty�znak, az eny�im folyton sz�m�t�g�p el�tt �lnek. Hogy mi�rt? Apa egy r�gi kolleg�j�val, m�g Anya a csetes ismer�seivel besz�lget. Nagyon megr�m�t, hogy mennyi inform�ci�t k�pesek kiadni magukr�l. De �ket ez nem �rdekli.

Amint azonban �n bemegyek a szob�mba g�pezni (persze, hiszen senki sem akar velem besz�lgetni!) m�ris �n vagyok az elvonul� l�ny, aki sosem akar a csal�dja k�r�ben lenni. Remek.

A technika manaps�g nagyon lek�ti az �let�nket. Szinte m�r t�lzottan is. A minden napos telefon�l�s �s j�tsz�s mellett rengeteg ember �r�kon kereszt�l a sz�m�t�g�p�n foglalja el mag�t, mintsem hogy a szeretteivel legyen. Ez er�sen megingatja vil�gunkat. Az internet vil�ga kiszipojozza az �leter�nket, �s �talak�t minket; felvessz�k m�sok szem�ly-azonoss�g�t, vagy csin�lunk egy �j, m�g nem l�tez�t, �s a saj�t felel�ss�geink al�l kib�jva �rtunk �s seg�t�nk m�soknak. Az �rem mindk�t oldal�t szem�gyre kell venni, nem csak a f�nyeset. A s�t�t oldal is sz�m�t!